Miklós Gábor

Gábor Miklós (Zalaegerszeg, 1919. április 7. – Budapest, 1998. július 2.) Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1919-ben született Zalaegerszegen, Gábor (eredetileg Goldberger) Béla; 1892–1949) zsidó származású mozitulajdonos és Czukelter Ilona (1898–1970) gyermekeként. Anyai nagyszülei Czukelter Gábor (1871–?) vasúti állomásfelügyelő, és a római katolikus nemesi származású hottói Nagy Ilona (1877–1909) voltak. Anyai dédszülei hottói Nagy Sándor (1843–1919) királyi bírósági végrehajtó, és zalakoppányi Háry Flóra (1854–1931) úrnő voltak. Testvére, Gábor Tamás, csupán két évet élt. A család 1926-ban Székesfehérvárra költözött, a családfő azonban 1944-ig tovább üzemeltette a zalaegerszegi mozit. Édesapja 1948 körül az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol hamarosan elhunyt. A Színművészeti Főiskolán végzett 1940-ben. Ösztöndíjasként a Nemzeti Színház szerződtette. Származása miatt egy hónap után elküldték a teátrumtól. 1941-ben szerződött a Madách Színházhoz, amelynek 1945-ig volt tagja. 1945–1954 között a Nemzeti színésze, majd 1954–1975 között ismét a Madách tagja volt. Naplót írt 1954–1966 között, amit a Szépirodalmi Könyvkiadó adott ki Tollal címmel. 1970-től kezdett rendezni. 1975-től 1979-ig volt a kecskeméti Katona József Színház tagja, majd 1979–1984 között a Népszínházhoz szerződött. 1984–1991 között ismét a Nemzeti Színház, majd 1991-től haláláig a Független Színpad színésze, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt. Díjai, elismerései: - A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1949) (1950-ben bevonva, Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata kiadva) - Szocialista Munkáért Érdemérem (1955) - Kossuth-díj (1953) - Érdemes művész (1962) - Kiváló művész (1967) - Munka Érdemrend arany fokozata (1984) - A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1989) - A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1994) - Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1996) - Pro Urbe Budapest-díj (1996) - Füst Milán-díj (1997)